Mialatt munkanélküli voltam, próbáltam megragadni a kínlákozó lehetőségeket, így nem mentem el egyetlen megbízásos szerződéses ajánlat mellett sem, ha legalább ez adódott. Ismerősön keresztül jutottam el egy nagyon jól menő céghez. El kellett mennem, egy személyes megbeszélésre, hogy megtudjam mik a pontos feltételek. Mivel nem volt bkv bérletem, és jeggyel is többszörös átszállással jutottam volna el a helyszínre, így kerékpárral mentem, ami másfél órát vett igénybe. Próbáltam már spórólni mindenen.

Alapvetően nagyon jól hangzott volna az egész, heti 3-4 nap munka, viszont este 5-6-tól akár 11-ig, éjfélig. A feladatokkal sem lett volna gond, a körülményekkel sem, itt ezek a feltételek teljesen rendben voltak, és az emberek is. Viszont ennyire késői végzés esetén már csak éjszakai járattal juthattam volna haza, szintén többszörös átszállással, ehhez kénytelen lettem volna megvenni a bkv bérletet 10 ezerért. A fizetés mindeközben 30 ezer ft lett volna egy hónapra, és közölték, hogy nincs garancia, hogy feljebb menne, talán 2 év múlva már 70 ezret is kereshetnék, és talán csak akkor kerülhetnék teljes munkaidős munkaviszonyba, de ez sem biztos. Legalább elmondták. Ha emellé hozzászámoltam volna egy másik plusz költségemet is, ami ezzel a munkával járt volna, ha elfogadom, akkor 5000 ft maradt volna a zsebemben. Nem vállaltam.

Igazság szerint az szomorít el, hogy hiába egy jól menő vállalat, megtehetik, hogy a kisembernek épphogy kiszúrják a szemét egy kis alamizsnával. Ha nem tetszik, majd jön más. Mintha már semmi értéke nem lenne annak, hogy az ember tanul, diplomákat szerez, nyelvvizsgákat, és nem csak átbugdácsolva, hanem tisztességgel tanulva. Vagy elfogadod, vagy el lehet menni. Még én éreztem rosszul magam, hogy nem vállalom, pedig elég egyértelmű volt, hogy nem havi 30 ezer forintért szeretnék dolgozni.

Pár évvel ezelőtt, mielőtt rátaláltam volna jelenlegi munkahelyemre, jelentkeztem egy érdekesnek tűnő állásra. November közepén mentem a meghallgatásra. Először még jónak is tűnt, komoly helynek, ahol értékelik a szorgalmat, a lelkiismeretességet. Aztán szépen lassan kiderültek a dolgok. December elsejétől kellett volna belépni, de mikor arra került volna a sor, a nő közölte, hogy jöjjek, de egyelőre csak feketén, mert még nem tud felvenni, majd 15-től. Igaz addig nem töltöttem ki a munkaidőt, csak pár órát voltam, per nap, ami elég is volt. December 15-ből, január 1-je lett, majd január 10, de amikor ide jutottunk már gyűlöltem is a helyet. Hogy miért is? Jöjjenek az "ideális" munkahely ismérvei:

1. A munkaidő 9-18, de csak 8 órára bejelentett, de már hamarabb ott kell lenni és kicsit tovább maradni. Azt gondolná az ember van egy órás ebdészünet, de nincs. Mikro viszont van, melegítsd meg a kajádat, van rá 10 perced megenni.

2. Cafeteria, utazástámogatás semmi, old meg magad. DE! Megtiltotta a nő, hogy bringával járjak, mert ő aztán kirúg, ha én megsérülök és emiatt nem tudok majd dolgozni!

3. Ülő munka révén, egy kis szünet, felállni, megtornáztatni a nyakat, végtagokat, kizárt. Minek az, ez nem fér bele.

4. Kamerával megfigyelve minden alkalmazott, ez a gépére irányítva, és a főnök lesi őket a monitoron.

5. Tilos telefonálni a saját mobilon, tilos felvenni is a saját mobilt! Smst max titokban írhatsz, hívni is csak az asztal alá lebukva, vagy ha külön engedélyt kérsz, hogy felhívd mondjuk a férjedet. Méghogy a céges vonalról.....áááá

6. Minden kimenő emailt, rejtett másolatban a főnöknek elküldeni, és minden emailt az ő nevében kell aláírni, ami a külső partnernek megy. Nem tudhatják meg a nevedet!

7. A főnök láncdohányos, pöfékel az arcodba. Nemdohányzóként majd megfulladsz, kinyitod az ablakot, de megfagysz a hidegben. Látványosan köhögsz, jelzed, hogy nem bírod a cigifüstőt, de tesz rá. Sőt megjegyzi, hogy egyszer egy alkalmazott füstölőt hozott be (Vajon miért? Hogy elnyomja a cigit.), azt mondta rá, hogy borzalmasan büdös, az meg lett tiltva. De a cigi az nem? Ráadásul már élt a törvény, hogy tilos dohányozni.

8. Papolás a tisztességről, de közben minimálbérre jelent csak be, és feketén is csak 100 ezret kínál egy diplomásnak. Fizetős parkolásért az iroda előtt, ő nem fizet, tele a szélvédője mikuláscsomaggal, luxusautó megjegyzem, de megy a csomag a kukába, ez nem érdekes. Őt mindenki meg akarja lopni, károsítani. De a gerenda a szemében nem szúrja őt.

A könyvelő felajánlotta, ha bármilyen kérdésem lenne, akkor keressem nyugodtan. Volt is, ezért kerestem. Kijelentkeztem a munkaügyi központból, épp indultam volna még egy utolsó igazolást beszerezni, időpontom volt a hivatalba, amikor volt egy olyan érzésem, hogy nézzem meg a mailjeimet. Kora reggel olvastam el, hogy leendő főnököm milyen alpári bunkó stílusban aláz le engem, hogy milyen jogon érdeklődöm én bármiről is a könyvelőtől (saját bejelentésemet érintő kérdés volt, és segítség a hivatali ügyintézéshez), és ha máskor is megtudja, hogy én inzézkedem, akkor megnézhetem magam. Na ekkor olyan ideges lettem, hogy elkezdtem remegni, és ott, akkor reggel 6-kor eldönöttem, hogy munkaszerződés ide, vagy oda betelt a pohár és én ehhez az emberhez nem megyek dolgozni. Ez az utolsó volt a listán felüli okokon kívül, ami már kiverte a biztosítékot.

Óvakodjon az ember az ilyen kizsákmányoló, szemét cégektől. Nekem ez volt az abszolút csúcs, a negatív példa, a legalja. Megőrültem volna, ha itt kellett volna dolgoznom. Azóta is ez a hely élen jár a negatív példákban.

Még diákként volt egy ideiglenes munkahelyem. Legálisan működő  cég, hivatalos diákmunka, minden tiszta és szép. Rendezett munkakörülmények, 8 órás munka, fél órás ebédszünettel a cég konyhájában, hűtő, mikro, tisztaság. Ülő munka révén még az óránkénti 10 perc szünet is engedélyezett volt, bár tény, ha nem vetted ki egyszer sem, akkor akár lehettél a nap dolgozója is. Diákmunkához képest egész jó fizetés is járt.

A munka része már más kérdés volt. Abszolút tisztességtelennek tartottam minden egyes lépését. Nem véletlenül várták el a titoktartást. Jópár éve volt már, nem tudom létezik-e még a cég, nem is érdekel. Viszont ezen munka óta én már nem bízom semmiben, amit az interneten látok.

Mit is kellett csinálni? Minden egyes nap létre kellett hozni 20 darab kamu profilt a facebookon. Megvolt, hogy melyik oldalról kell lehúzni képeket, minimum hármat ugyanarról a személyről, és reális neveket kitalálni, hogy minél hitelesebb legyen. Majd ezekkel a profilokkal embereket kellett bejelölni, amennyit csak lehet. És posztolni is kellett velük, boldog születésnapot kívánni a kamubarátoknak, leírni, hogy milyen jó volt a buliban és hasonlók. Persze ezek között el kellett ejteni olyat, hogy de jó ez, vagy az az új termék, biztosan veszek ilyet. Hogy ne legyen olyan átlátszó, minden nap megvolt, hogy be kellett lépni 20 korábban létrehozott kamuprofilba, és azt ápolgatni kellett. Kész adatbázis volt, több száz, több ezer kamu név, kamu e-mail címmel és jelszavakkal, amihez mindenki hozzáfért. Ugyanezt meg kellett tenni fórumokon is, csak ott a meglévő adatbázis, már regisztrált embereivel kellett dicsérgetni a megjelent új terméket. Minden egyes hozzászólásról print screent kellett készíteni, elmenteni, és elküldeni a vezetőnek a nap végén. S ha ez nem lenne elég, a gépeink figyelve voltak, kémprogrammal, minden egyes leütést monitoroztak, és megfigyelték milyen oldalakat látogatunk. Ennek eredményeképpen jött ki a nap, a hét dolgozója, ki mennyit szólt hozzá, mennyit írt, mennyit hazudott össze a világhálón.
Tegyük hozzá, hogy ez nem csak magyar oldalakon zajlott magyarul, hanem szlovák, cseh, szerb, horvát, lengyel, olasz és még talán két idegen nyelven. Micsoda hiteles, megbízható források  lehetnek, ha szeretnél bármit is venni, beépített emberek halmaza magasztalja az egekig az árut, amit lehet, a tényleges használó az ellenségeinek sem ajánlana.

A legszebb az egészben, hogy ez csak egy cég, és hány ilyen van még! Egy cég, ahol napi szinten, fejenként 20 kamu regisztrációt csinálnak a facebookon. S ha dolgozik naponta 20 ember (ez volt a minumum), az naponta 400, hetente 1000, egy hónapban 30 ezer új regisztrációt jelent!!! Így vagyunk mi körülvéve a csalással, csak talán jobb nem tudni róla.