Mialatt munkanélküli voltam, próbáltam megragadni a kínlákozó lehetőségeket, így nem mentem el egyetlen megbízásos szerződéses ajánlat mellett sem, ha legalább ez adódott. Ismerősön keresztül jutottam el egy nagyon jól menő céghez. El kellett mennem, egy személyes megbeszélésre, hogy megtudjam mik a pontos feltételek. Mivel nem volt bkv bérletem, és jeggyel is többszörös átszállással jutottam volna el a helyszínre, így kerékpárral mentem, ami másfél órát vett igénybe. Próbáltam már spórólni mindenen.

Alapvetően nagyon jól hangzott volna az egész, heti 3-4 nap munka, viszont este 5-6-tól akár 11-ig, éjfélig. A feladatokkal sem lett volna gond, a körülményekkel sem, itt ezek a feltételek teljesen rendben voltak, és az emberek is. Viszont ennyire késői végzés esetén már csak éjszakai járattal juthattam volna haza, szintén többszörös átszállással, ehhez kénytelen lettem volna megvenni a bkv bérletet 10 ezerért. A fizetés mindeközben 30 ezer ft lett volna egy hónapra, és közölték, hogy nincs garancia, hogy feljebb menne, talán 2 év múlva már 70 ezret is kereshetnék, és talán csak akkor kerülhetnék teljes munkaidős munkaviszonyba, de ez sem biztos. Legalább elmondták. Ha emellé hozzászámoltam volna egy másik plusz költségemet is, ami ezzel a munkával járt volna, ha elfogadom, akkor 5000 ft maradt volna a zsebemben. Nem vállaltam.

Igazság szerint az szomorít el, hogy hiába egy jól menő vállalat, megtehetik, hogy a kisembernek épphogy kiszúrják a szemét egy kis alamizsnával. Ha nem tetszik, majd jön más. Mintha már semmi értéke nem lenne annak, hogy az ember tanul, diplomákat szerez, nyelvvizsgákat, és nem csak átbugdácsolva, hanem tisztességgel tanulva. Vagy elfogadod, vagy el lehet menni. Még én éreztem rosszul magam, hogy nem vállalom, pedig elég egyértelmű volt, hogy nem havi 30 ezer forintért szeretnék dolgozni.